Cuki vagy neveletlen

A minap (múlt vasárnap reggel) teendőim közben a televízióban egy műsorra akadtam: Bence – találkozás egy Down-szindrómás fiatalemberrel.

Sokféle módon lehet hozzányúlni “kényes” témákhoz, a legjobb módszer talán az, ha minél természetesebben. Ferenczi Gábor dokumentumfilmje azért egyedi, mert kamerázó főhősét, Bencét, a Down-szindrómás fiatalembert egyszerűen kollégának tekinti. És működik. Az apropót Szalay Kriszta “Kapcsolda” nevű programja szolgáltatja, amelynek célja, hogy egészséges gimnazistákat pár napra fogyatékos fiatalokkal “eresszen össze”. Nincs kitalált koreográfia, a fiataloknak maguktól kell megtalálniuk egymáshoz a kapcsolódási pontokat. A feladat nem könnyű, de – ahogy a film is bizonyítja – megvalósítható. (port.hu)

A film trailere:

Tetszett, ahogyan Bence gondolataival megismerkedünk a filmben. Igazán közel hoz egy ismeretlen embert a nézőhöz, érdekes kérdésekre adott, igazán elgondolkodtató válaszokkal. A Kapcsolda program egyik eseményére is ellátogattak együtt. A programban középiskolás fiatalok és értelmi fogyatékos gyerekek töltenek együtt néhány órát szervezett kézműves vagy sporttevékenység keretében, viszonylag kötetlenül. A film vége felé hosszabban is megszólaltat a készítő előbbiek közül néhány fiatalt (közben-közben röviden is). Páran lelkesen áradoznak arról, milyen cukik/édesek/ennivalók/aranyosak stb. ezek a gyerekek, és páran kissé felháborodva/megdöbbenve hangoztatják, hogy az adott gyermek milyen neveletlen, elkényeztetett.  Majd mindenki hazamegy, fiatalok az iskola előtti lépcsőn ülve “esdve kérik” az operatőrt/riportert/készítőt, hogy ugyan hagyná most már abba a kérdezést. Szeretnének kamerán kívül maradni. Talán szeretnék megosztani egymással tapasztalataikat, gondolataikat. Talán nem. Talán csak beszélgetnének kicsit maguk között. Talán nem. A kérdezett lány utolsó válasza: “Én nem tudom igazán, milyenek ezek a gyerekek, én nem vagyok velük mindennap.” Igaz. Csak pár órát töltöttek együtt, benyomást, élményt (ilyet vagy olyat vagy amolyat) szereztek. Mire jutottunk? És főleg mire jut a néző, aki a tévében látta mindezt? Aki azt a képet kapta, hogy a fogyatékos gyerekek cukik. Vagy pedig ha az nem, akkor neveletlen/elkényeztetett. Ha egy fogyatékos gyerek nem cuki, akkor neveletlen/elkényeztetett. Más nem lehet (?), ezt mondták azok, akik velük voltak.A fogyatékossággal szembeni társadalmi attitűd formálása a befogadás/elfogadás erősítése érdekében alapvető kérdés. De nem sztereotípiákat erősítünk néha? Véletlenül, jóindulatból. Ez a célunk?
Bencét a port.hu leírásában kollégának nevezik. De az operatőrök között mégsem írják a nevét.

(A nyitókép forrása itt.)

One thought on “Cuki vagy neveletlen

  1. Csak remélni tudom, hogy ennél azért komplexebb szakmai koncepció van a Kapcsolda mögött! A bevezetőben azt idézed, hogy “nincs kitalált koreográfia”, ez viszont kétségeket támaszt… Régről tudjuk, hogy a találkozás, a kontaktus, a közös tevékenység az egyik leginkább hatásos előítélet-csökkentő módszer lehet. Már ha jól csinálják. Ellenkező esetben csak ront a helyzeten… A filmes megjelenítést tekinthetjük úgy is, mint “közvetett kontaktust”, a néző persze csak azt látja, amit mutatnak neki… nos, itt van csak igazán nagy felelőssége a filmkészítőnek…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>