Egy retrospektív konferenciabeszámoló

Már rövidesen egy hónapja, hogy részt vettem a magyar delegáció (dr. Tóth Ilona, ELTE BTK Tanulmányi Hivatal vezetője, dr. Kiss Paszkál, ELTE PPK oktatási dékánhelyettes, Gaskó Krisztina, ELTE PPK tanársegéd, Dóczy-Vámos Gabriella ELTE PPK és én) tagjaként az OECD IMHE “What works” Managing Quality Teaching in Higher Education nemzetközi konferenciáján Mexikóban, Mexicali városában, december elején.

A konferencián  az ELTE eLearning Projektjét képviseltem, előadásomban az eLearning rendszert mint az egyetemi minőségi oktatást segítő kezdeményezést, ennek helyzetét, történetét, perspektíváit, kihívásait mutattam be.

A most következő sorok nem klasszikus beszámolót adnak majd az olvasónak, nagyobb részt szakmai, kisebb részt nem szakmai tartalommal.

Az utazás és az ottlét körülményei, mint nem szakmai tartalom, csak említés szintjén:

  • nagyon hosszú repülőút, nagyon kicsi személyes térrel, nagyon klassz útitársakkal
  • a vártnál (és előrejelzésben olvasottaknál) jóval hidegebb időjárás (átlagban nappal 10-12 ˚C éjszaka fagypont körül is)
  • mindehhez fűtés nélküli épületek, mindenhol

A konferencia a CETYS Universidad mexicali-i kampuszán kapott helyet. Családiasnak is mondhatnám a rendezvényt, ha ehhez nem társulna sokakban némi negatív konnotáció. Így inkább nem túl nagy létszámú (kb 70-75 résztvevő), de nagyon baráti hangulatú, tartalmas beszélgetéseket adó összejövetelnek hívnám.

Forrás: http://slneducation.edublogs.org/

Az első napon két szekció is volt ICT témában, ebből a másodikban, a délutániban szerepeltem én is (ugyanekkor egy párhuzamos szekcióban került sor a delegáció többi tagjának (Tóth Ilona, Gaskó Kriszta, Dóczy-Vámos Gabriella) közös előadására, amit a delegációnk egyik tagja (Kiss Paszkál) moderált, így sajnos nem volt alkalmunk egymást meghallgatni). A délelőtti ICT szekcióban 2 előadó szerepelt, egyikük, Lorraine Stefani (University of Auckland) Új-Zélandról, videokonferencia előadás keretében, a másik előadó, Alexandra M. Pickett (State University of New York) az USA-ból, egy felsőoktatási “Learning Network” bemutatásával szerepelt. Az ő előadását hallgatva némiképp átértékeltem azt a tervezett mondatot az előadásomban, ami az egyetemünk nagy méretét emlegeti.

Rendkívül érdekes volt hallgatni azt a működést, ami a State University of New York keretein belül a hallgatók, oktatók és más kollégák számára rendelkezésre áll. Alaposan felépített, kidolgozott, kezdeti szakaszában emlékeztet a mi egyetemi eLearning rendszerünk működésére, ami aztán gondosan megtervezett, tudatosan kialakított tervezéssel továbbfejlődött, továbbfejlesztették. Alexandra Pickett prezentációjában mindez jól látható. Óvatos becslésem szerint mi koncepcionális tekintetben ennek az első harmada körül lehetünk. Több nagyobb lépés is azonosítható benne, aminek a megtétele, szükségessége “látszani tűnik”, de számos külső tényezőtől, szervezeti akarattól, támogatottságtól is függ megvalósíthatóságuk.

A délutáni szekcióban ismét Alexandrát hallgathattam, valamint a szekció vezetőjének, Augustí Cerrillonak (Open University of Catalonia) előadása is elhangzott. Számomra érdekesebb (és – furcsa ez tőlem, aki az amerikai angollal hadilábon állok, de a katalán akcentusú angollal, úgy tűnik, még inkább – érthetőbb) volt Alexandra mondandója, aki a web 2.0-es eszközök, a cloud alkalmazások oktatásban való alkalmazásáról beszélt, egészen pontosan a saját gyakorlatáról. Mindezt igyekezett is alátámasztani a Prezi előadásából megnyitni szándékozott oldalak bemutatásával (ez nehezen ment, az internetkapcsolat nem akarta feltétlenül támogatni őt ebbéli szándékában). A már “snassz” alkalmazások – Twitter, wiki, blog, Ning – mellett a prezentációból megismerhetünk más, újabb, számunkra még kevésbé ismert eszközöket is, ehhez segítség is lehet az a térkép, ami web 2.0-es alkalmazások kattinható logóiból lefedve mutatja meg mozaikszerűen a világtérképet.

forrás: http://www.appappeal.com/web-2-0-application-world-mosaic/

A preziből az is kiderül még, hogy miként változtak évről évre a “toplistás” alkalmazások 2008 januárja óta.

Alexandra előadásai azért voltak igen érdekesek és hasznosak nekem, mert éppen azt a két fő témát járták körül nagyon alaposan, amelyek engem is közelebbről foglalkoztatnak, amelyekben érdekességet találok, amelyekkel/amelyekben dolgozom.

Az ő előadásai azt is bizonyítani látszanak, hogy nagy (mondhatni hatalmas) intézményesített keretek, decentralizált működés, a mérés és értékelés illetve a minőségbiztosítás fókuszba helyezésével/fókuszban tartásával is lehet a kötöttebb CMS rendszerek (pl. Moodle – esetleg csak a mindenképp szükséges mértékű) alkalmazása mellett a felhőalapú lehetőségeket az egyetemi oktatási tevékenységbe bevonni, arra akár alapozni is (lásd fully online courses).

A konferencia természetesen az IKT témakörön túlmutató volt, a komplex összegzés azonban nem célja ennek a posztnak, tekintve, hogy nem mindig voltam birtokában a megértésnek, az angol nyelv ismeretében és használatában mutatott hiányosságaim miatt, így az egyetlen komplex konklúzió, amit mindenképp érdemes megfogalmaznom: az angol nem elég jó “bírása” komoly akadály a nemzetközi előrelépésben, megjelenésben, nem elég az, hogy van középfokú C típusú nyelvvizsga, a nyelv szinte mindennapi élő használata (nem olvasásra!!!) rendkívül fontos (lenne).

Ennek hathatós támogatását javasolom majd a kari vezetésnek. :)

P.S.: Köszönet a PPK-nak a részvételem támogatásáért.

Comments are closed.