Megosztani vagy nem megosztani…ez itt a kérdés – vagy nem kérdés?

Ma már sokadszor került elém a Facebook falamon az alábbi üzenet:

A gyermekek akik fogyatékosak nem furák vagy mások. Ők csak azt szeretnék amit mindenki más…hogy elfogadják őket.
Kérhetek valamit? Van valaki aki ezt megosztaná az oldalán és egy óráig kint hagyná mint státuszt? Az összes gyermek tiszteletére, aki egyedi, mivel most van a Speciális tanulás hete és Autista tudatosság felhívása.

Többször is csodálkoztam a tartalmán korábban, mindig úgy véltem, hogy nyilvánvalóan fordítás lehet, a speciális tanulás kifejezés itthon sem szakmai, sem köznyelvi kommunikációban nem jellemző. Ettől persze még a poszt tartalma lehet igaz, jó, közvetítenivaló, stb. Az már sokkal furcsább, hogy nem szerepel benne konkrét dátum, nap vagy hét. Így mindig “éppen most” lehet. Gyógypedagógusként azon is csodálkoztam, hogy még sosem hallottam a “speciális tanulás hetéről”, és nincsen semmilyen társadalmi, szakmai megjelenése sem. Úgy éreztem, hogy így a nyár közepén elég meglepő lenne, ha ezt a hetet ünnepelnénk, így azzal, aki ma megosztotta ezt a posztot, “nyomozni” kezdtünk. A megérzés jó volt: nincsen sem itthon, sem külföldön (legalábbis angol nyelven) ilyen ünnepnap, megemlékezés, felhívás napja stb. (Van viszont április 2-án Autizmus Világnap vagy más elnevezéssel az Autizmus Tudatosság napja)

Miért indít el valaki egy ilyen “posztot”?

Az első két mondatával semmi baj sincsen, sőt, teljes mértékben egyetértek velük. Már önmagukban figyelemfelkeltőek, ráirányítják a figyelmet a kérdésre, megfogalmazzák a lehető legegyszerűbben, legérthetőbben a lényeget. Miért nem áll itt meg a “szerző”? Miért tesz hozzá nem létező, nem bizonyítékon alapuló információkat is? Ettől hitelét veszti a szándék, a szándékoló, és az egész “ügy” is tulajdonképpen. De fontos ez az elindítónak? Mi a cél, mit szeretne elérni ezzel? Számítanak neki azok a gyerekek, akikről, akikkel kapcsolatban a mondatokat megfogalmazta? Vagy ez sokkal inkább csak egy mém vagy egy hoax? Talán mindegy is, melyik; így is, úgy is becsapás, csalás, félrevezetés, legjobb esetben is jószándékú megtévesztés. Más is hasonlóképpen furcsállta ennek a posztnak megjelenését, és hasonló eredményre jutott, érdemes elolvasni az ő vélekedését erről (angolul).

Az már a mi felelősségünk, hogy mit osztunk meg/tovább. És az is, hogy megtanítsuk az utánunk jövő generációkat, gyerekeket is a hiteles információk “szeretetére”.

(Érdekesség: azért valaki már létrehozott a nem létező emlékhétnek egy oldalt a Facebookon – vajon ez is a mém/hoax része? Vagy a “farvizen evezés”? )

Érdekes még ez is. És az lenne annak elemzése is, hogy vajon milyen hatása lehet a gyógypedagógiával, a fogyatékossággal kapcsolatos vélekedésre egy ilyen mémnek/hoaxnak. De ez most kapacitás (és lehet, hogy érdeklődés) hiányában elmarad. :)

Comments are closed.