Félév végi visszatekintés/2. – plagizálók

Sokan sok helyen írtak már erről a kérdésről, de bármennyire is szeretném, nem tudom megkerülni ezt ennek a félévnek a végén sem.

A hallgatók között vannak néhányan, akik a könnyebbik végét igyekeznek megfogni a tanulmányaikkal kapcsolatos teljesítés során. Ez önmagában akár normális jelenség is lehetne, hiszen szinte mindenki életében lehetnek olyan időszakok, témakörök, kurzusok amikor és ami iránt éppen kisebb érdeklődést mutatnak, ezért kevesebb energiát is fektetnek az azzal kapcsolatos tevékenységükbe.

Azonban egyre gyakrabban tapasztalom azt, hogy ezt saját maguk előtt is racionalizálni igyekeznek olyan tettekkel, kommunikációval, érvekkel, amelyek nehezen elfogadhatóak. Ilyen például az is, amikor a forrás megjelölése nélkül felhasznált tartalommal készült írásbeli munkájukat védik.

Ez a tevékenység (a plagizálás) már minden írásos hallgatói munkában előfordul… :( a gyakorlati jeggyel záruló kurzus saját élményen alapuló beadandó dolgozatától kezdve az egy témában összefoglaló szakirodalmi bemutatáson át a szakdolgozatig mindenhol. Nő, mint a gaz. Minél inkább írtjuk, annál jobban nő.

Ami rendkívül meglepő a kérdéskörben, hogy amikor szembesítem a hallgatót azzal, hogy amit tett, az nem csak hogy etikátlan, de szabály-, és törvényellenes is, akkor gyakran agresszív módon, támadó stílusban kikéri magának, hogy miért vagyok ilyen rugalmatlan. Ezt teszi akkor is, amikor az egész (!) szöveg (16 oldal) szó szerint átvéve egy interneten is fellelhető forrásból származik. Az ilyen esetek egy része valódi tudatlanságból fakad – számomra elképesztő módon egyáltalán nem értesült eddigi tanulmányai során arról, hogy az ilyen szövegalkotás mi is valójában. Más részük viszont egész egyszerűen gátlástalanság meglátásom szerint, a legkisebb mértékű lelkifurdalás nélkül alkalmazza ezeket a trükköket az ilyen hallgató.

De olyan is volt már (igaz, nem ebben a félévben), amikor a dékánhoz fordult panasszal a hallgató a szakdolgozati témavezetésem során, mert szóvá tettem a plagizálás tényét munkájában :)

A nappalis hallgatóknál pedig egyre inkább azt tapasztalom, hogy amikor felhívom a figyelmüket az írásbeli beadandó dolgozat formai követelményeire, az önálló gondolatok szükségességére, a hivatkozás megfelelő formáinak szem előtt tartására, egyszerűen kötözködést, szőrszálhasogatást, felesleges rugalmatlanságot látnak benne sokszor.

Vajon ez mennyire függ össze a digitális bennszülöttek kérdésével? :)

Comments are closed.