Félév végi visszatekintés/1. – terepgyakorlatok

Amikor egy időszak végére ér az ember, sokszor inkább emlékszik a kevésbé sikerült dolgaira, mint a sikerekre. Én is rendre ebbe az állapotba kerülök, így most, a félév végén egy rövid visszatekintéssel igyekszem egyfajta leltárt készíteni. Mi is történt a tavaszi szemeszterben?

A Bologna-rendszerű képzési forma óta a második évfolyam érkezett el februárban az utolsó, egyben terepgyakorlati félévéhez. A nappali tagozatos hallgatók esetében ez 300 órás gyakorlatot jelent, amit két helyszínen, közoktatási és klinikai területen töltenek. Nagy nehézség ezeknek a gyakorlatoknak a megszervezése, mert a fővárosi intézmények közül kevesen vállalkoznak arra, hogy mentortanáraik átadják tudásuk egy részét a reggeltől estig ott “gyakorlatozó” hallgatóinknak. Elismerem, elég nagy megterhelés egy pedagógusnak egy negyedéven keresztül nap mint nap tanítani, irányt mutatni, támogatni, segíteni egy fiatal embert a szakmai fejlődés útján. De sokan meglátják ebben a feladatban a saját fejlődésük lehetőségét is, hiszen a hallgatók a naprakész, új elméleti trendekkel felvértezve érkeznek az intézményekbe, és a gyakorlatba ültetés során mindkét fél új ismeretekre tehet szert, segíthetik egymás fejlődését – ha mindketten nyitottak erre. A mostani gyakorlat során sok olyan buktatót tudtunk már elkerülni, amire az első ilyen gyakorlat szervezése során még nem gondoltunk. Sikeresebbnek érzem már a gyakorlatot a hallgatók és a mentortanárok visszajelzései alapján egyaránt. Jó érzés olvasni a Facebookon, amikor a hallgatók a gyakorlat során megélt kellemes pillanatokat, sikeres munkájukat vagy éppen éjszakába nyúló, lelkiismeretes felkészüléseiket posztolják :) A gyakorlat során – többnyire főleg a gyerekek személyiségi jogainak védelme miatt – zárt szakmai blogot vezetnek, ahol kiválóan nyomon követhetjük szakmai, érzelmi és egyéb fejlődésüket is. Az együttműködés, az egymás munkájára, kérdéseire, elbizonytalanodásaira, sikerek megosztására való reflektálás azonban még nem interiorizálódott ebben a közegben sem, pedig mód lenne rá. Inkább az oktatói reflexiókat fogadják szívesebben (vannak, akik kifejezetten igénylik, míg mások eltűrik :) )Elvétve fordul elő hogy interaktívvá válik egy-egy poszt, de azért akad :) Ebben a blogban például helyenként találhatunk ilyet.

Az, hogy a blogírás hogyan hat a hallgatók szakmai gondolkodására, illetve inkább szakmai gondolataik megfogalmazására, azt nagyon érdekes nyomon követni. A legtöbb hallgató esetében a blogírás erős eseményleírás irányába tereli a gondolatait. Még nem sikerül jól sokszor a reflektív gondolkodás eredményeinek megjelenítése, a saját tevékenységük mintegy kívülről való szemlélése. Az irányt adó szempontsor sem segít sokszor.

A blog mellett a másik kötelező eleme a gyakorlat dokumentációjának a portfólió készítése. Szoros összefüggést vélek felfedezni a blogban megjelenő gondolatok szakmaisága és a portfólióé között.

Ugyanakkor több igen kiváló terepgyakorlati dokumentációval, teljesítménnyel találkoztunk, ami a mi munkánk megerősítését is jelenti egyben. De a kevésbé sikeresek viszont kérdéseket vetnek fel: hogyan lehetne még jobban felkészíteni őket erre a félévre? Mit kellene változtatnunk nekünk, a gyakorlatot kísérő oktatóknak a megelőző félévekben, hogy a hallgatóink sikeres és egyben örömteli időszakot töltsenek el a tanulmányaikat lezáró terepgyakorlat során?

Talán a most változó tantervünk újításai segítenek ebben (eltekintve a felére csökkentett gyakorlati óraszámtól és a négyszeresére növekedett szakirányos hallgatói létszám okozta nehézségektől).

 

Comments are closed.